JEGYFOGLALÁS

  Toldi Miklóst, a félárva, apa nélkül nevelkedő fiút, akinek testi erejére, ügyességére − s talán tisztaságára − György bátyja féltékeny, Miklóst, az embert szeretnénk megmutatni. Azt az embert, aki esendő, aki túlságosan is jóhiszemű, aki hirtelen haragú és ezért bűnbe esik; a fiút, aki nagyon tud szeretni, s aki nem áll bosszút bátyján, bár tehetné; akit megindít a fiait elveszített özvegy könnye, s aki a váratlan kapott apanázsból bizony jól felönt a garatra… Ellentmondásos, vívódó ember ez a Toldi Miklós, mint mindannyian, de bűnének megvallásával és vitézségével kiérdemli azt a királyi kegyet, amely kiemeli félparaszti helyzetéből. Az a már-már népmesei világ elevenedik meg a színpadon, amelyen mindannyian nevelkedtünk, s melynek örök naivitása magyarok nemzedékeinek erkölcsét alakította.

BŐVEBBEN